v. ZSILIP, fn. tt. zsilip-et, harm. szr. ~je. 1) Váluforma csatorna fából, vagy emeltebb deszkapallózat, mely a folyónak, pataknak, tónak öszveszorított vizét a malomkerekekre viszi. 2) Szélesb ért. rekesz, mely a viz menetét fölfogja, s annak idején kinyitva, vagy fölemelve a vizet szabadon folyatja; másképen: felvonó zsilip. A gótok mentében, zsilipeket csinálni. Változattal: zsilib, zsilep, zselěp, zseléb, seléb.
Miklosich szerént újszlávul: léh, szlovákul: leb, lab, románul: ilip.