, fn. tt. zsinat-ot, harm. szr. ~a, v. ~ja. Egyházgyűlés, melyre a püspökök, s egyéb egyházi főnökök a keresztény hit a erkölcs ügyének és az egyházi fegyelemnek elintézésére, a fenforgó kétes kérdések elhatározására törvényes meghivatás szerént öszvegyülni szoktak. A görög-latin synodus-ból képzett szó. Közönséges v. egyetemes zsinat (concilium oecumanicum) melyre az egész kath. egyház püspökei meghivatnak. Tartományi zsinat, püspökmegyei zsinat. Átv. ért. lármás néptömeg. v. sokaság.