, (zsinár) mn. tt. zsinár-t, tb. ~ok. 1) Molnár A. és Szabó Dávid szerént am. alávaló, haszontalan, hivalkodó, koszlobár. 2) Sándor Istvánnál fösvény, zsugori, kupori. 3) Szegeden romlott erkölcsű, csaló, rosz ember. Másképen különösen a székelyeknél Kriza J. szerént: zinár romlott erkölcsü ember), Cserey Elek szerént sínár (= fösvény), Baranyában Tóbi Antal szerént zsímár (= fösvény), Sándor Istvánnál: zsinárd. Elemzésére nézve l. SINÁR.