fn. tt. zsibot. Kiavult szó, valamint származéka a zsibság is. Hajdan jelentett álarczos bohóczot, szemfényvesztőt. Eléfordul Molnár Albertnél, Szabó Dávidnál. Szláv nyelven ibal, Jancsovicsnál am. dévaj, kópé, csintalan; s amaz is talán ebből kölcsönöztetett; vagy pedig a hitványat, alávalót, semmirevalót, haszontalant jelentő dib-dáb ikerszó első részének változata.