, (zsěn-ěg-e-es) mn. tt. zsengés-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Korai érésű, aminek még némi nyers ize, szaga van. 2) Korai, gyönge, ki nem fejlett sarju, hajtásu. Zsengés kerti vetemények. 3) Mondják keletlen, zákás, czopákás, nyirkos, irgyes kenyérről, melynek tésztája, átvitten szólva, kiszakasztásra meg nem érett, máskép: zákás, záklás, zákályos, irgyes, czopákás. 4) Átv. a maga nemében valami új, nem rég keletkezett, ki nem fejlett. Zsengés új lelki tanitók. (Csúzi Tromb.).