, (zsibb-ad) önh. m. zsibbad-t. Mondjuk testünknek valamely részéről, midőn rendes vérforgása akár belső okokból, akár külső nyomás, ütés, szoritás stb. miatt megzavarodik, megakad, s ez által merev, érzéketlen állapotba esik. Nehéz tehertől zsibbad, elzsibbad a kar. Tartós kényelmetlen ülésben elzsibbadnak a lábak. Szélesb és átv. ért. valamely megerőtetés következtében a testi vagy szellemi életnek müködési ereje lankad, fogyatkozik, tompúl, ideiglen tehetetlen lesz.
E szó zsibb gyöke hangutánzó, s rokon az egyszerübb zsib gyökkel zsiběg, zsibejeg stb. szókban; továbbá a forditott bízs gyökkel, melyből bizseg, bizsereg származtak.