, (zsibb-asz-t) áth. m. zsibbaszt-ott, par. zsibbaszsz, htn. zsibbasztni v. ~ani. Eszközli, okozza, hogy a test, illetőleg némely tagja zsibbad, senyveszt, semmeszt, merevít, ideiglen érzéketlenit, eltompít. A nagy ütés, nyomás, erős szorítás stb. elzsibbasztja a testet. Szélesb ért. fáraszt, erőtlenít, tehetlenséget okoz. Az erős munka, a testi és lelki erőt elzsibbasztja.