, fn. tt. zsarát-ot, harm. szr. ~ja. Tüzes hamu vagy pernye v. parázs, apró eleven szén. (Szabó D.) Zsarátban sűlt tojás, pogácsa.
"Serczegve a zsarát füstöt vete tőle,
Vérharagos lángok csaptak ki belőle.
Arany J. (Buda Halála.)
Hangutánzónak látszik, s mint ilyen egyezik zsizser-eg és sercz-eg szók törzseivel. Jancsovicsnál szlávul arni am. tüzes; és zora, zjara am. hajnal. Miklosichnál ez áll: "erate candens; erateke carbones, altslavisch.