, fn. tt. zsályát. Növénynem a kétföbbhímesek seregéből és födetlenmagvuk rendéből; bokrétája ásitó; felső ajaka legtöbbször kaszaforma görbe; himszála kettő, néha négy is; levelei apró ripacsosak, virága gyűrűs, füzéres. (Salvia.) Számos faja van, melyek között ismeretesbek a kerti zsálya (salvia officinalis); skárlát zsálya, népiesen: sebes zsálya (a régi Nomenclaturában is 1641. Diószegi-Fazekas szerént am. s. sclarea); lózsálya (s. silvestris), népnyelven másképen is: mezei skárlátzsálya, kakastaréj. A köznépnél még eléjön mezei fehér zsálya, növénytani néven: fejér hunynyász (stachis germanica).