(vad-ász) fn. tt. vadász-t b. ~ok, harm. szr. ~a. Általán, minden ember, ki bizonyos eszközzel, fegyverrel, csellel vadakat fogdos, öldös. Vadász sokat fárad. (Km.). Jó vadász, rosz gazda. (Km.). Különösen, a konyhára való, vadak szaporítására, nevelésére szükséges ismeretekkel biró, s azokat gyakorló személy. Urasági vadász, fővadász, udvari vadász. A hadseregben oly csapatbeli vitéz, melynek különös rendeltetése az ellenségből egyes egyéneket venni czélba s e végett az ily vitézek a lövésben kiválólag képeztetnek. Gyalog vadász. Lovas vadász. Képes kifejezéssel, aki bizonyos dolgokat fürkész, keres, megkeríteni vágy. Hírvadász, nővadász.
Hangokban is rokon, sőt mondhatjuk, egyezik vele a mandsu buthaszi (Gabelentz átirása szerént) am. vadász; halász, és mint ige buthasza-me am. fog-ni, vadász-ni; a törzs butha, 1) fn. am. vadászat; halászat. 2) ige (butha-me, vagy buta-me) am. fog-ni; vadász-ni; halász-ni; (buta mint fn. pedig am. mező). Figyelmet érdemel ugyancsak a mandsuban,vada-me igeszó am. a kutyákat a vadra ereszteni (die Hunde auf das Wild loslassen.)