, (vall-o-mány) fn. tt. vallomány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Általán, nyilatkozvány, midőn valaki tudomása szerint valamit akár maga ösztönzéséből, akár felszólitásra mond, vall, kijelent. 2) A régibb magyar törvények értelmében, örök vallomány v. bevallás, (fassio perennalis) a birtokjogoknak (ingatlan vagyonnak) valamely hiteles helyen bizonyos ünnepélyességgel történt örökös czim alatti eladása.