, (váll-az) áth. m. vállaz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. A fán bizonyos czélra hosszukás bemetszést, hornyot csinál; hornyol, völgyel. Eredetére nézve vagy közvetlenül váll fn. származéka, mennyiben a bemetszett mélyedés oldalai mintegy két vállat képeznek; vagy a válik igéből elemezhető, melyből lett válu, s innen válu-az, hangváltozattal vállaz, azaz, válussá tesz. Ez elemzéssel alapfogalomban egyezik völgyel, minthogy a völgy váluhoz hasonló mélyedést jelent, s gyöke völ nem egyéb, mint a vál vékonyhangú változata.