Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

VALLATÓ, (vall-at-ó) mn. és fn. tt. vallatót. Aki vallat. Különösen ahol vagy aminek következtében tanúk és felek kihallgattatnak pl. vallató szoba; vallató parancs, rendelvény.

Továbbá birósági, törvényszéki személy, ki a perbe idézett feleket és tanúkat vallatja: vallató biró; a mai szelidebb eljárásnál fogva, szokottabban: visgáló biró. Tréfás népnyelven: vallató bor = igen savanyú rosz bor, melylyel mint valamely kinzószerrel vallatni lehetne.