, (vall-ás) fn. tt. vallás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Nyilatkozás, mely által állítjuk, bizonyítjuk, hogy valami így vagy úgy van, vagy ellenkezőleg: tagadjuk. V. ö. BEVALLÁS. Különösen, tanuságtétel, máskép: vallomás. 2) Szóbeli, és tettleges kijelentés, hogy bizonyos hitágazatokat hiszünk és követünk. Hitvallás (Fidei confessio). Külső vallás. Belső vallás. 3) A lelki üdvösségre vonatkozó hitágazatok öszvege, mennyiben azoknak hivői, és követői vagyunk. (Religio). Zsidó v. izraelita vallás, keresztény vallás, római katolikus v. katolika vallás, protestans vallás, óhitűek vallása. Muhamedánok vallása. Minthogy nyelvünk természete szerént ,vallás csak az alanyra vonatkozólag érthető, t. i. midőn vall valaki: innen amennyiben a vallás (religio) fogalmát az alanytól elvonva is képzeljük, erre némelyek az ,egély szót használják. 4) Némely öszvetételekben jelent bizonyos állapotot, melybe jutottunk, jót vagy roszat mely ért bennünket. Kárvallás, becsületvallás, gyalázatvallás, kinvallás, kudarczvallás. V. ö. VALL, áth.