, (válasz-fal) ösz. fn. Fal, mely bizonyos térséget ketté választ. Kertek, szobák közti válaszfalak. Átv. gát, akadály, mely ugyanazon nemű anyagi vagy erkölcsi tárgyakat egymáshoz közeledni tiltja, vagy egymástól elszakasztja. A növénytanban a magrejtőt rekeszekre osztó húsos vagy hártyás részek, mely a magrejtő alakulásakor a termőlevelek befelé fordúlt széleiből képződik. (Dissipimentum. Gönczy Pál).