, (vala-ki) ösz. névmás. 1) Többek közől egy személy, egy ember; határozatlanul véve, s név szerint különösen ki nem tüzve. Valaki közőletek jöjjön velem. Valakit köztetek nagy baj fenyeget. "Parancsolá hogy valakinek (alicui) ne mondanák, mely lött vala. (Münch cod. Lukács. VIII.). »Ha valakinek atyjafia (frater alicujus. Ugyanott. XX.). 2) Akárki, bármelyik. Valaki csak moczczanni mer, jaj neki. "Sem reteszekkel valaki (quisquam) meg nem kötözheti vala őtet. (Münch. cod. Mark. V.). "Nem ereszte valakit (quemquam) bemenni ő vele. (Lukács.VIII.) Ez értelemben többese is használtatik. "És valakik (quicunque) nem vendnek (veendnek) tütöket. (Lukács. IX ). 3) Néha csak aki helyett áll. "Az, hazugokat gyűlöl, valaki eszes és bölcs. (Bölcsek jeles mondási. Toldy F. kiadása, Pesti G. meséi végén. 260. 1.). Mai nap sem szokatlan kifejezés, főleg a mondatok megforditásával valaki eszes és bölcs, az, hazugságokat gyűlöl.