, (vak-merő) ösz mn. 1) Aki tulságosan bátor és merész, vagyis, ki a nélkül, hogy saját erejét az ellene álló nehézségekkel és veszélyekkel öszvemérné, megfontolatlanul, minden vésznek, akadálynak nekirohan. Vakmerő tengerész, katona, bajvivó. 2) Ki a társadalmi viszonyokat s illemi szabályokat megvetve másoktól szemtelenül igényel, követel valamit; makacsul szembeszáll, házsártos, bakafántos; daczoskodó, ellenszegülő, p. a gyermek vakmerő lehet apja, a cseléd ura, az alattvaló felsősége irányában. 3) Átv. alkalmazzuk a vakmerők által elkövetett cselekedetekre. Vakmerő ütközet, hajózás. Vakmerő követelés, koldulás. Vakmerő tolakodás, szerelmi vallomás. Vakmerő vállalat. Néhutt hangáttétellel így is mondják: makverő.