, (vak-is-a v. vak-os-a) mn. tt. vakisát. Gegő Nicephor szerént a székelyek mondják juhról, melynek gyapja fekete foltos, czirmos; Kríza Jánosnál fekete szemkörü fejérjuh; szerénte vakisa szemü-nek mondják a kecske, bika, ökör, tehén, sőt nagy fekete szemü, szemöldökü, de fejér bőrü embert is. Hasonló hozzá a Kemenesalján divatos vakotás, am. babostarka, foltos, jégverte. Mindegyikben a vakság alapfogalma látszik rejleni, átv. értelemben véve, t. i. a fekete sötét szín mintegy vakszín. Ellentéte a fehér foltosat jelentő holdas, v. hóka, pl. ló, melynek homlokán fehér folt látszik.