(vak-hit) ösz. fn. A lelki üdvösségre vonatkozó tanokat alapos ok, érett megfontolás, vagy megbizható tekintély nélkül elfogadó hit. Szélesb ért. könnyenhivőség, melynél fogva valaki kellő itészet s birálat nélkül igaz gyanánt fogadja, amit történt dolog gyanánt adnak elé.