, (vak-ar) áth. m. vakar-t. 1) Az ember, vagy más állat saját körmeit a maga testére vagy másra nyomja, és húzkodja rajta. Általán az állat azon helyen vakarja magát, hol a teste viszket. Majd ott is vakarod, a hol nem viszket, átv. ott is bajt fogsz érezni, a hol nem vártad, lesz elég gondod. Vakarja a fejét, töprenkedik, aggódik, búslakodik. Koszt, rühet, hegedő sebet vakarni. Valakinek talpát, hátát vakarni. A bőrt fölvakarni, vérig vakarni. Továbbá, körmeivel valamely testnek fölszinéhez ragadt mocskot, foltot, idegen anyagot lekarczol. 2) Ugyan ezt teszi bizonyos éles eszközzel, szerszámmal. Tollat vakarni. Késsel kivakarni a tintafoltot. Halat vakarni, késsel a pikkelyeit letisztítani. Bőrt vakarni, mint ezt a timárok, szücsök, irhagyártók stb. teszik. Lovat vakarni, szőre közől a port, s más szennyet úgy nevezett vakaróval kitisztítani. A teknő oldalához tapadt tésztát levakarni, A falról mészport vakarni. Krétát vakarni stb. Tréfásan valakit jól megvakarni. am. megütögetni, hátát megtapogatni, megsimogatni, megkefélni, mind átv. értelemben. Szabó Dávidnál eléjönnek: Sok roszat vakart maga nyakára; ugyan reá vakart, azaz reá pergelt, piritott. Szabó Dávidnál találjuk önhatólag is: vakarj innen takarod(jál), vakarodj(ál), kotródj(ál), kotorj.
Minthogy aki vakar, az körmeit vagy a kezébe vett eszközt az illető testbe nyomja, s mintegy beleakasztja: innen úgy vélekedünk, hogy e szónak gyöke az akad akaszt szók ak gyökével egyezik, vagyis ak előlehvel vak, s ar képzővel vakar, mint a lábnyomást jelentő tep tip gyökökből teper tipor. Képeztetésre hasonlók hozzá: csavar, zavar, kavar, habar, kapar, takar, facsar, teker, teper, kever, tipor, hidor, sodor, csikor, kotor, gyötör, pödör. Mind ezek az illető cselekvésnek tartósabb, hatályosabb voltát jelentik, mit az r képző fejez ki; s megfelel neki szintén folytonos cselekvésre vonatkozó, de lágyabb l igeképző pl. ezekben: botol, tarol, gyülöl, töröl, nevel stb.