, (vak-and) fn. tt. vakand-ot, harm. szr. ~ja. Négylábu emlős állat, melynek hegyes orra, igen apró és szőrrel eltakart szemei, rövidke lábai, séles körmei vannak, melyekkel a földet igen ügyesen tudja ásni. Föld alatt lakik, s egész testét rövid, szép fényes fekete szőr födi. (Talpa). Más kiejtéssel vakond, és toldva: vakandok, vakondok. "A vakandok útat mutat a szemesnek, Tanulatlan elme leczkét ad eszesnek. Faludi F. (pásztori versenygés). Nevét azon népies vélemény után kapta, mely szerint vaknak tartják. Képeztetésre olyan, mint: porond, börönd, bolond, belind, s a lágyított varangy, göröngy, torongy. Megtoldva vakandok, v. vakondok olyan mint túz túzok, mocs mocsok, pocz poczok, szömörcs szömörcsök, varangy varangyék, belind belindek stb. Némelyek így akarják elemezni vak-undok, azaz vak és undok.