, (vaj-ha v. vajh-ha) ösz. indulatszó. Különösen vonatkozik valami után sovárgó vágyra. Vajha még láthatnám őt. Megfelelnek neki ó ha v. óh ha, bárha.
"Békeséggel vajha azt eltürnétek
Intő ének a XVI. századból (Thaly K. gyűjt.).
"Vajha midőn közelít ez az óra, te kedves!
Mellettem lennél.
Enyingi Török Bálint. (Horváth Endrétől).
A Bécsi codexben eléjön avajha (ah vajha?). "Avajha nem volnék férfiu, szelletet valló. (Utinam non essem vir habens spiritum. Micheas. II.).