, (vak-ar-ász) önh. és áth. m. vakarász-tam, ~tál, ~ott, parancs. ~sz. Vakargat valamit, különösen viszkető testét, vakaródzik, rühelődzik. Féjében, hóna alatt vakarász. Hegedő sebét, vizestetüjét vakarászsza. Ilyenek a szintén kézzel, vagy körmökkel tett cselekvésekre vonatkozó, hadarász, kotorász, totolász, kaparász.