, (vaj-nok) fn. tt. vajnok-ot. A székelyeknél 1) a vállcsont köpüje vagyis mélyedése. 2) Halánték, embernek vakszeme. "Dörzsöld meg itt a vajnokomat. (Kriza J.). Valószinűen am. vájnok, minthogy mind a vállcsont köpüje, mind a halanték egy kevéssé be van mélyedve, mintha kivájták volna. Ily viszonyban állanak hosszú á-val: vág, és rövid a-val: vagdos, vagdal. S a váj szó van hihetőleg ebben is: vajkotol talán = vájkotor. Egyébiránt Vámbéry szerént oszmanli és csagataj nyelven: ojnak am: csukló, ízűlet, és oj-mak am. vájni.