kötszó, mely a) két ellenmondó v. ellentétes beszédrészt avagy mondatot egymáshoz viszonyít, de egyszersmind mintegy elkülönitő válaszfalat von közöttök, pl. Vagy van pénze, vagy nincs. Vagy beteg, vagy nem beteg. Vagy én, vagy más. Öt év mulva vagy kész leszek munkámmal, vagy nem. Vagy jó, vagy rosz. Néha az első ,vagy kimarad pl. Fuss, vagy fizess. Hallgass, vagy menj. Én, vagy te. Ezzel kötjük öszve az ellenmondó és ellentétes állításokat az úgy nevezett kétszarvu okoskodásban. b) Használjuk több elkülönzött beszédrészek, és mondatok elválasztására, de mindig egymásra vonatkozó viszonyban, s minden elkülönzött rész elébe teszszük, pl. vagy karddal, vagy késsel, vagy fejszével, vagy más hasonló eszközzel vágták meg. Vagy Péter, vagy Pál, vagy János az oka. Vagy meghalok érted, Vagy elszököm érted, Vagy piros véremmel földet festek érted. (Népd.). Továbbá élünk vele akár helyett. Vagy élek, vagy halok, szerencsét próbálok. (Km.). Vagy tetszik, vagy nem, de meg kell lenni. Vagy szomjas, vagy nem, mindig iszik, c) Néha bővebben értelmező, magyarázó azaz jelentése van, különösen is hozzatéttel. Holnap után, vagyis (azaz) szombaton meglátogatlak. Tőrt, vagyis madárfogó hurkot csinálok. A molnár bekarapolja, vagyis vízzel befecskendezi a gabonát. d) Ha különzésnél csak az utóbb álló részhez kötjük, akkor így is ejtjük: avagy, avvagy, pl. kocsin, avagy lóháton megyek hozzád.
Székelyesen: vaj.
"Měg is házasodnám,
Nem tudom mit tögyek,
Fiatalt vaj vénöt,
Vaj özvegyöt vögyek.
Vadrózsák. (Kriza J. gyüjt. 60. 1.)
"Vaj nem értette, vaj nem tartozott az ő dógához. (Ugyanott 404. 1.)
Mennyiben a vagy beszédrészeket, és mondatokat külön-külön választ, s mintegy részekre vagdal, gyökben és alapfogalomban egyezik azon va gyökhangu szókkal, melyek elválásra, szétválasztásra vonatkoznak.
Egyébiránt szanszkrit nyelven: vává (entweder, oder), törökül v helyett j-val: ja, pl. ja o ja ben (vagy ő vagy én) mandsu nyelven v helyett h-val: hode (oder vielleicht.).