, (vág-tat) képzőjére nézve, s alapfogalomban miveltető, de alkalmazásban önható jelentésü, m. vágtat-tam, ~tál, ~ott, par. vágtass. Mondjuk lovagokról, midőn lovag paripája kinyujtott testtel előre szökellve sebesen nyargal s körmeivel, patkóival vágja, fölvágja a földet. Különböznek tőle: koczog, üget, poroszkál, nyargal. Képeztetésre hasonlók hozzá a szintén mozgásra vonatkozó csörtet, törtet, lüktet, rugtat, baktat, melyekben a miveltetés fogalma alattomban rejlik, de különben egyszerü cselekvést fejeznek ki, t. i. csörtet, csört zörgést csinálva megy; törtet, holmit törve halad bizonyos akadályon által; lüktet, lökéseket csinálva foly a vér; rugtat, fölrúgva nyomúl, és e szerint vágtat am. földet vágva, tulajdonkép lova által vágatva nyargal. Budenz J. a lapp vainke- (am. vágtatni) szóval rokonítja.