(vad-on) mn. és fn. tt. vadon-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. v. ~ja. A vad szónak megtoldott változata, az alapfogalom némi nyomatossága végett, mint, zord, zordon. Vadon vad, igen vad. Vadon erdő (Molnár Albertnél). Vadon puszta (Faludinál). Vadon fajzat (Sándor Istvánnál) stb. Mint főnév jelent elhagyott, puszta, lakatlan, Szabó Dávid szerént, rengő, rengeteg, kietlen, szörnyű, sivatag, roppant vidéket, pl. erdőt, tartományt. Afrika vadonai. Vadonban lakó tigrisek, orozlánok. Ez értelemben rokon vele a mongol badan (sable, Sand); hasonlók hozzá a német Heide, őde, Őde, góth authi, szláv edin stb. (l. Adelung, Kaltschmidt). Budenz J. szerént finnül autto am. puszta föld, erdőség; lappul: vuoude s finn-lappul: vuovdde = erdő, erdőség, (talán a német Wald után, mely régi németűl wod, wude, wude, wuda alakokban is eléjön; angolul ma is wood, olvasd: vud).