, (ugr-asz-t) áth. m. ugraszt-ott, par. ugraszsz, htn. ~ni v. ~ani. Ugrásra kényszerít, sürget, ösztönöz; különösen fenyegetés vagy ijesztés által felszöktet, s megfuttat. Kiugrasztani a nyulat a bokorból. Megugrasztani a tolvajokat. Néha egyezik vele ugrat, pl. úsztatáskor a juhokat beugrasztják v. beugratják a vizbe. A csintalan fiukat megugratták v. megugrasztották. De néha föl nem cserélhetők, pl. jól van mondva: a lóval átugratni az árkot, de nem szoktuk mondani: átugrasztani; noha ,ugraszt hatása rendesen csak élő lényekre, ,ugrat szóé pedig élettelen tárgyakra is vonatkozhatik. ,Ugraszt azon aszt eszt képzőjü igék osztályába tartozik, melyek ik-es igékből képződnek, milyenek: válik választ, múlik mulaszt, ömlik ömleszt stb. V. ö. UGRAT; UGRATÁS.