, (udvar-nok) fn. tt. udvarnok-ot, harm. szr. ~a. 1) Széles ért. előkelő udvari szolga valamely fejedelem mellett. 2) Szorosb ért. királyi udvarnok (aulae regiae familiaris), a régi magyar királyok alatt, és jelennen is, udvari ranggal, és bizonyos kiváltságokkal diszített személy, ki bizonyos innepélyek alkalmával udvari, nevezetesen asztalnoki szolgálatot tesz, minek czimeréül diszöltönyén ezüstbojtos villát visel, valamint a cs. kir. kamarás arany bojtos kulcsot.