, vagy ~AZONSÁG, (ugyan-azonosság v. ~azonság) ösz. fn. 1) A különfélének látszó dolog vagy személy ugyanegy léte, pl. ha valaki perben biróilag lefoglalt valamely tárgy iránt tulajdonjogot követel, be kell bizonyitnia az ugyanazonságot, vagyis, hogy amit követel épen az, ami lefoglaltatott. Igy ha valaki büntető perben áll, a birónak bizonyosságot kell tanuk által vagy másképen szereznie, hogy a perben álló épen az, ki a kérdéses bűnös tettel vádoltatik. 2) Néha használtatik két különböző tárgyra is, melyek egymással igen nagy hasonlatosságot mutatnak. Erről mondja b. Eötvös J. "Tökéletes ugyanazonosság a világon nem létezik. (Gondolatok. 60. 1.). 3) Bölcsészeti értelemben állapota vagy tulajdonsága valamely lénynek, melynél fogva annak tárgya a rávonatkozó eszmeképpel megegyezik. (Identitas). Másképen: azonság, azonosság.