, (udvar-hely) ösz. fn. 1) Főuri, vagy fejedelmi lakhely. 2) Nagyobb községekben, városokban fekvő egyes kisebb nemesi lak és telek, ideértve a telek kűlsőségeit is, mely telek azonban a régi magyar államjog szerént, némely úgynevezett királyi haszonvételi, u. m. bor- és húsmérési, s malomhasználási jogokkal is birt. (Curia). "Panaszolkodnak énnekem az páni nemes népek miel (mivel) hogy kemed sokra róttha volna őketh ők penég (pedig) azt megbizoníthanák ispánnyokkal (ispánjukkal), hogy egy nemes udvarhelynél többről nem fizettenek. Levél 1549-ből. (Szalay Ág. 400 m. 1. 62. 1.) 3) Székelyszék neve Erdélyben.