, fn. tt. uborkát. A növénytanban az egylakiak seregébe és falkások rendébe tartozó növénynem, mely a töktől főleg abban különbözik, hogy magvai élesek, szegélytelenek, portokai összetartók, kacscsai egyszerüek. (Cucumis). V. ö. TÖK. Fajaihoz számitják tudományos tekintetben a sárga dinnyét is. (Cucumis melo). A közéletben ismeretes faja a savanyitó uborka (cucumis sativus), melynek gyümölcse hosszudad, érdes, bibircsós; levelei egyenes szögletesek, s általán csak uborkának hivják. A mivelés által számtalan fajtái keletkeztek: fürtös uborka; nyulánk (hosszu) uborka stb. Kovászszal, v. eczettel savanyitott uborka. Másképen: ugorka, néhutt buborka, umorka. Egyezik vele hangokban is a német Gurke, mely Adelung szerint a bajoroknál: umurken, az alsó szász nyelvjárásban: augurke, a dán nyelvben: agurke; továbbá egyezik vele a szláv nyelvekben a lengyel ogorek, cseh wokurka, a magyarhoni szláv uhorka, oharka stb. Adelung a latin anguria szóból módosultaknak tartja.