, (udvar-ol) önh. m. udvarol-t. Tulajdonitó ragu viszonynévvel am. valakinek tisztelgési, kedveskedési, finomabb társalgási szolgálatot tesz. Nagy uraknak, hölgyeknek udvarolni.
"Királnak ékesen odvarlani.
Ének a XV. száz. ból. (Századunk. 1872. 15. 1.)