, (a latin usura után) fn. tt. uzsorát. A latin usura eredetileg am. usus (Fabri Thesaurus) azaz haszonvétel (Páriz-Pápainál: valamivel élés, nyereség), különösen a kölcsönözött tőkepénztől járó kamat. De az ebből kölcsönzött uzsora szó nálunk szokott értelemben mérték fölötti embertelen nyerekedés, midőn valaki megszorult embernek igen nagy kamatra adja ki pénzét, vagy általános éhség idején nagyon fölcsigázza eladó gabnája árát.