, (utó-rag) ösz. fn. Nyelvtani értelemben minden egyes hang, vagy szótag, mely bizonyos gyök, vagy törzs végéhez kapcsoltatik. Viszonyító utórag, mely a szó viszonyát változtatja, pl. ember, ember-nek, ember-től, ember-re stb. lát, lát-ok, lát-unk, lát-tok, lát-nak. Képző utórag, (vagy csak képző) mely valamely gyökből vagy törzsből új szót alakít; p. ember-ség, ember-i, ember-kedik; lát-ás; lát-vány, lát-szik stb.