, (utól-ér) ösz. áth. Valakit útjában, mentében, hátulról nyomulva feléje, beér. Gyors paripán utólérni a futó tolvajt. A sebesen menő utóléri a lassan gyalogolót. V. ö. UTOL. Átv. utolérni valakit, jelességben vele megmérkőzni; észszel utólérni valamit, am: felfogni.