, (után-oz) áth. m. utánoz-tam, ~tál, ~ott, v. utánz-ottam, ~ottál, ~ott; htn. ~ni, v. utánzani, par. utánozz. 1) Valakinek szokásait, viseletét, módját követi, fölveszi, hogy hozzá hasonlónak lássék. Utánozni az idegen divatot, a nagyurak fényüzését. Utánozni valakinek kiejtését, járását, mozgását. A szinész némelykor élő személyt utánoz. Gunyból, nevetség okaért utánozni valakit. V. ö. MAJMOL, MIMEL. 2) Bizonyos művet v. tárgyat egy más eredeti szerint készít, eléállit. A jelesebb költőket, festészeket, szobrászokat utánozni. A természeti tárgyakat, tüneményeket hiven utánozni. Ő eredeti, önálló művet nem képes teremteni, csak utánozni tud.