, (usz-og-ár) fn. tt. uszkár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Hosszú s göndörszőrü kutyafaj, mely igen tanulékony, s uszásban kitünően ügyes. (Pudel.). Azon ár ér képzőjü szók osztályába tartozik, melyek igékből származnak, mint, buzgár, buvár, csapodár stb.