, (usz-o-vány) fn. tt. uszovány-t, tb. ~ok. Jelenthet általán valamely úszó, vagy uszó minőségű, vagy uszást utánzó alaku testet. Különösen Faludi Ferencznél uszován am. lefolyó, bő ruha (Nemesasszony; Téli Éjtszakák). Gyöngyösi Istvánnál eléjön: "Fejérkék a lova, úszovan festették (Phoenix. III. k.); talán am. uszóm? azaz uszó habokkal, hullámzatosan.