, (usz-oly) fn. tt. uszoly-t, tb. ~ok. Hajósoknál, azon egész készülék, melyet valamely zátony fölibe vagy sekélyes helyre stb. figyelmeztetőül a vízbe helyeznek. Áll a fenéken horgony vagy más sulyos testből, továbbá kötél vagy lánczból, mely azon sulyos testbe erősitve a viz szinén libegő szálfát vagy hordót tartja. (Baak v. Buje. A fenn libegő test neve: uszány, s ha az hordó: uszor. Kenessey A.).