, (usz-ány) fn. tt. uszány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Növénynem a négyhímesek seregéből és négyanyások rendéből; csészéje nincs bokrétája négy szirmú; bibéje négy, tompa; vizben lakik. (Potamogeton). Sokféle fajai vannak, különösen l. USZÁNYFŰ. 2) A hajósoknál a víz szinén libegő szálfa vagy czölömp vagy hordó stb. mint jegy valamely horgony fekvése, szikla vagy zátonyos hely stb. fölött. (Boye, Flotten, Kenessey A.)