, (usz-ály) fn. tt. uszály-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) A hosszu köntösnek, kivált női diszruhának azon része, mely a sarkak után messze elnyúlik, s menés közben mintegy a menő után úszik. Az innepélyes diszruha uszályát inas v. apród hordozza úrnője után. 2) Kenessey Albertnél a vontató hajó után kötött s árukkal, tűzi fával stb. rakott hajó. (Schleppboot).