, (ún-tat) mivelt. m. untat-tam, ~tál, ~ott, par. untass. 1) Eszközli, hogy valamit megunjunk, unalmat okoz. Ez értelemben gyöke az ún ige; máskép tájdivatosan: unat, melylyel olyan forma viszonyban áll, mint ezek: jártat, járat, csiptet csipet, vártat várat stb. 2) Sürget, nógat, ösztönöz, unszol, noszol valakit. Molnár A. latinozata szerént: sollicitat, urget, molestat, Szabó D. szerént: untalan kér. Arra untat, hogy menjek vele. Nincs kedvem, ne untass. Ezen fogalmából kitünik, hogy egy eredetű az unszol v. noszol igékkel. 3) Balaton vidékén: valakinek áruba bocsátott jószágát feliben, harmadában kérengéli s ott-ott hagyja, hogy annál olcsóbban juthasson hozzá. (Horváth Zsigmond). V. ö. UNSZOL.