, (ún-t-ig) ih. A maga nemében fölös elégségig; egész unalomig; oly mértékben, melynél több terhünkre volna, dosztig v. duztig, töltig. Untig elég. Untig eleget hallottam. Untig kéri. (Molnár A.) Untig, duztig ivott, Néha unos tétetik elébe Unos untig jól laktam.