, (un-od-al-om) fn. tt. unodalm-at, harm. szr. ~a. Kellemetlen kedélyi állapot, midőn a körülöttünk levő tárgyak semmi élvezettel nem kecsegetnek, s belsőnk is minden lelki foglalkozást nélkülöz, és ennélfogva hosszaljuk az időt.
Képeztetésre hasonlók hozzá a szintén egytagu igékből származott lakodalom, birodalom, s az ujabb alkatu irodalom stb. V. ö. UNALOM.