, (ún-at-koz-ott) mn. tt. unatkozott-at. Kinek kedélye folytonos, tartás, gyakori megunt állapotban szenved, akár azért, mert nincsen mivel kedvét s idejét tőltse, akár pedig, mivel megtompult érzékei a körülötte levő tárgyakban élvezetet nem találnak.