, ÚNALOM, (ún-al-om) fn. tt. unalmat, harm. szr. ~a. Alapfogalomban egy az unodalom szóval, s ettől csak fokra, terjedelemre s tartósságra látszik különbözni. Unalmat szerezni, unalmára lenni valakinek. A szép, s jó, ha többször mondod is el, nem szerez unalmat. Unalomüző foglalkodás. l. UNODALOM. Képeztetésre hasonló ezen egytagu igékből származottakhoz: hatalom, jutalom, siralom, szánalom, rágalom, félelem, védelem, türelem stb.