, (úsz-ás) fn. tt. uszás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvés, midőn az ember, vagy más állat önszántából és erejevel úsz. Uszást tanulni. Uszásban elfáradni, görcsöt kapni. 2) Szenvedő állapot, midőn valamely lelketlen test a folyadék erejétől mozgatva úszik. V. ö. ÚSZ; ÚSZIK.