, (tanács-beli) ösz. mn. és fn. Bizonyos tanácsnak, mint igazgató, intézkedő testületnek tagja. Tanácsbeli urak. Öszvehíni a tanácsbelieket. "Valakit közzűlönk vagy biránkot, vagy esküttinket vagy valamely tanácsbeli embert és község közzül valót. (Szentpéteriek végezése). Máskép: tanácsnok.