, (tak-ar-ék-os) mn. tt. takarékos-t v. ~at, tb. ~ak. Ki a szerzett vagyont megőrizi, ki bőven nem költ, nem pazarol; gondosan gazdálkodó. Különbözik a zsugoritól, fösvénytől, mennyiben a takarékos helyes mértékben költekezik, s nem vonja meg magától a szükségeseket. Átv. takarékos épület, lakás, ruházat, asztal, azaz, egyszerü, czélirányos, de nem fényüző. Régiesen máskép: takaros.